Ebben a menüpontban a szerkesztő egy kicsit visszaél a nyilvánossággal, aki erre érzékeny, ne olvassa tovább. Nem blog akar ez lenni, az nem ide való. Inkább az abszolút sovány ember töprengése (ha magában beszél, kihallatszik)
- a szigeten nincs csatorna hálózat, szennyvíztisztító, bele a Dunába minden…
Persze mit csodálkozom én ezen, Buda szennyvizével is majdnem ez a helyzet.Csakhogy a szigeten ez megoldhatónak látszott. Néhány éve hangzatos ígéret hirdette, hogy a sziget összegyűjtött szennyvizét az északi csücskön megépülő tisztítómű fogja kezelni. Se csatorna, se tisztító.
- környezetvédelmi és sportnapok, azaz Sportvarázs címmel a Városháza rendez fesztivált már harmadik éve a szigeten, júniusban. Összetrombitálja a témában mozgó (főleg civil) szervezeteket, sportklubokat. A trombitálás, a világgá kürtölés (plakátok, sajtótájékoztató) az első évben 28 millióba került. Nem sok ez, ha emberek ezreit mozdítja meg, befolyásolja szemléletüket. Csakhogy én rászántam az időt, megnéztem közelebbről az eseményeket. A strandröplabdásokat megbámulták néhányan, két olasz lány jelentkezett ping-pongozni, a búvárok meg elmerültek magukban és a medencében. Jobbára bemutató szintű maradt a sporttevékenység. Szinte csak a szigetfutás kínált reális lehetőséget a sportos élet kezdetére, de plakát ide, vagy oda, nem jöttek többen. Az íjászat, a rendőrkutya-bemutató érdekes, de inkább csak látvány. No és persze pavilonok teljeskiőrlésűbioszittyabúzakészítményekkel (se sport, se környezetvédelem), a Lihegő Munkacsoport tiltakozó kiadványaival. Egy előadás is szerepel a programban, gondoltam megnézem, kit érdekel egy mélyenszántó eszmecsere a sport és a környezetszennyezés kapcsolatáról. Nos, a szervezők zseniálisan megoldották a problémát, valami időskorral kapcsolatos előadást szerveztek előtte, és mielőtt ülő helyzetéből felpattanhatott volna a negyven nyugdíjas, belökték a színpadra K. R-t, a Magyar Olimpia Bizottságon belül megalakult Környezetvédelmi Bizottság elnökét, hogy tartsa meg előadását. A mondanivaló körülbelül annyit tett ki, hogy kajakozás közben látott dinnyehéjat úszni a vízen.
A nagyrétet elborítja a Coca-Cola (nesze neked, teljes kiőrlésű!). A jelszó: Moccanj, Magyarország! Egy magát a sport nagykövetének nevező ember mikrofonba beszél, hallgatósága a vele szemben, nyugágyban pihenő négy érdeklődő. A hangberendezéshez persze áram kell, amit egy belső égésű motor által hajtott generátor állít elő.
A Vöröskereszt aktivistái többen vannak, mint a véradásra jelentkezők, ez nem a rendezők sara.
- Milyen messzire utazhatunk el egy futóverseny kedvéért? Komáromból Tatára, Szegedről Milánóba, Nagykanizsáról Budapestre, Budapestről New-Yorkba? Mennyi energia-felhasználással jár egy nagy létszámú verseny, ha a résztvevők utazását beszámítjuk? Annyival nagyobb élmény, hogy megérje? Miért nncs a körzetben sportolási lehetőség, vagy miért nem érjük be azzal? Hány liter kerozint meg szén-dioxidot ér egy ember szórakozása? Nem volna ennek a pénznek jobb helye? Csak kérdezek…
Csak kérdezek…
apropó a hónap első szombatja, azaz havi gyakoriság…
hogy valami konstruktív javaslat is legyen az oldalon, nevezzük ezt a továbbiakban az akkumulátorok napjának. Számolja meg kedves Olvasó, hány akkumulátor van a keze ügyében(jármű, telefon, computer, játék, kamera, riasztókészülék…) Milyen méreg, amikor kiderül, hogy cserére szorul! (És milyen méreg, amikor a szemétbe, a talajba kerül.) Az akkumulátor idő előtti tönkremenetelét általában az okozza, hogy nem törődünk vele, töltetlenül tároljuk. Gondoljunk hát egy hónapban egyszer az áramforrásokra, töltsünk fel minden elfelejtett, eldugott akkumulátort!
A hónap első szombatja a továbbiakban az akkumulátorok napja.
